Az étel mindig is központi szerepet játszott az életemben – legyen szó tejüzemben vagy lisztkukac-tenyészeten végzett munkáról, a globális élelmiszerrendszerek tanulmányozásáról vagy a vidéki közösségek kutatásáról szociológusként.
Ami igazán érdekel, az az étel társadalmi és kulturális beágyazottsága: hogyan alakult át tömeggyártássá, hogyan mozog a világban, miként köt össze embereket, tájakat, kultúrákat.

A 21. században felnőve világossá vált számomra, mennyire bizonytalan és sérülékeny a jelenlegi élelmiszerrendszer. Egyre sürgetőbbé vált a kérdés: hogyan képzeljük el az étel jövőjét?
Ma már nemcsak kutatom, hanem személyesen is részt veszek ebben a keresésben.

Nógrádban végre olyan térre találtam, ahol az étellel való kapcsolat nemcsak elméleti, hanem kézzelfogható is: magam is részese lehetek az étel jövőjének.
Azt látom, hogy a gyakorlati tudás – különösen, ha helyi hagyományokra épül és kulturálisan rétegzett – segít visszatalálni a kapcsolódás élményéhez. Ez a fajta újrakapcsolódás – az emberi és nem-emberi világokkal egyaránt – nemcsak tudást ad, hanem gondoskodást, felelősséget és valódi jelenlétet is.
Szerintem épp ez lehet a kulcsa annak, hogy hosszú távon egy élhetőbb, életet támogató élelmiszerrendszert hozzunk létre globális szinten is.

A Terra Szandán én felelek a no-dig (ásásmentes) kert és a LAB megtervezéséért és működtetéséért, gondoskodom az állatainkról, valamint fermentálással és kertészkedéssel kapcsolatos workshopokat vezetek.

​​

​​